Válts belső sebességet

Válts belső sebességet és megnyílik előtted a boldogság, elégedettség útja.

Az elménk többféle üzemmódban működik. Az időnk jelentős részét cselekvő üzemmódban töltjük, amely fontos jellemzője, hogy gondolatokkal dolgozik, gondolkodik (pl. elemez, összehasonlít, általánosít) a világról. Arra törekszik, hogy megváltoztassa a dolgokat, egy kitűzött cél felé irányít. Közben pedig mindenáron igyekszik elkerülni a kellemetlen élményeket. Ebben az üzemmódban a múltra és a jövőre fókuszálunk.

Ez a működésmód jó külső problémák, helyzetek megoldására, pl. építünk egy házat, összeállítunk egy kezelési tervet, írunk egy cikket stb.. Arra viszont nem jó, amikor a belső világunkban szeretnénk változást elérni, pl. annak az elérésére, hogy „boldogabb akarok lenni”. A boldogtalanság érzését, és egyéb negatív érzelmi állapotokat nem lehet megszüntetni cselekvő üzemmódban, gondolkodással. Ez a kísérlet véget nem érő rágódáshoz vezet és még mélyebbre ránt a negatív gondolatok és érzelmek örvényében.

Cselekvő üzemmódban a gondolatokat valóságnak fogadjuk el, így ha az jut eszünkbe hogy

• „csődtömeg vagyok”
• „nem vagyok jó anya/férj/feleség”
• „túl kövér/gebe vagyok”
• „mit szólnak majd a többiek, ha meglátnak ebben a ruhában?”
• „túl fiatal/idős vagy ehhez”
• „biztos valami baj van velem”

és ezt valóságnak tekintjük, az érzések szintjén is ezt éljük meg. Így nemhogy boldogabbak lennénk, ami a kitűzött célunk, hanem egyre távolabb kerülünk attól, amire vágyunk.

Cselekvő üzemmódban vagy és automatikusan reagálsz akkor is, amikor ráförmedsz egy kollégádra, a párodra, a gyerekedre, és a szokásos, korábban sem célravezető mondatokat vágod a fejéhez.

Például „…már százszor megmondtam, hogy ne csináld ezt! annyi eszed sincs mint egy hangyának!”.

Vagy egyéb „Te-üzentek” hagyják el a szádat, amelyekkel a másik felet minősítve kiadod magadból a feszültséget. Ettől a reakciótól, még az is lehet, hogy megkönnyebbülsz egy pillanatra, hogy kiadhattad a feszültséget magadból. Azonban a kapcsolatotokat és a további együttműködést biztosan beárnyékolja a sok negatív érzelem, ami egy ilyen helyzetben keletkezik, pl.: düh, szégyen, önmarcangolás, szorongás, eltávolodás.

Egy másik üzemmódban, a létezés üzemmódban képesek vagyunk megtapasztalni, hogy a gondolatok NEM tények. A gondolataink nem a valóság, csupán mentális események, az elménk működésének termékei. Ahogy az evésre gondolással sem lehet jóllakni, úgy a boldogságon való agyalástól sem leszünk boldogabbak.

A létezés üzemmód fő jellemzője a tudatosság, ami a dolgok közvetlen megélésén alapszik. Ilyenkor a jelen pillanatra fókuszálunk, friss szemmel észleljük a történéseket. Megengedjük önmagunknak és a világnak, hogy olyanok legyenek, amilyenek, feltétel nélküli kedvességgel, elfogadással.

A tudatosság magával hoz egyfajta lelassulást, de ez nem azt jelenti, hogy mint lajhárok létezünk a mindennapokban. Észrevehetjük a külső és belső történések részleteit, úgy ahogy vannak. Megadhatjuk magunknak a lehetőséget egy tudatos, hatékonyabb válaszra az automatizmusok helyett. A létezés üzemmód segít felismerni és elengedni az automatikus érzelmi reakciókat. Az aggodalmaskodó rágódás egy automatikus reakciónk a kellemetlen érzésektől való megszabadulásra. Gyakran az ellenkező hatást éri el, mert a futó szomorúságot tartós depresszióvá, a múló félelmeket állandó szorongássá változtathatja.

Megtanulhatunk mentálisan sebességet váltani, azaz a cselekvő üzemmódból létezés üzemmódba kerülni. Ezzel megszabadíthatjuk magunkat pl. a cselekvő üzemmódban jelentkező rágódástól, aggódástól, indulatkitöréstől és az ezekből keletkező fájdalmas érzésektől. Még azelőtt észrevesszük, mi zajlik bennünk mielőtt beindulnának az automatikus reakciók, és mint egy lavina vinne magával mindent, ami az útjába kerül. A tudatos jelenlét az eszköz ahhoz, hogy a létezés üzemmódra váltsunk.